Kedves Barátaink!

Missziói Központunk immáron az ötödik szállítmányt indította el Felsőzsolcára.

Úgy érezzük, kezdeményezésünk egyre nagyobb tömegeket szólít meg.

Az elküldött adományok értéke lassan meghaladja a 1.5 millió forintot.

Néhány fotót és pár gondolatot szeretnénk közkinccsé tenni, ha tudjátok továbbítsátok barátaitoknak!

Atyafiságos köszöntéssel:

Bikádi László Károly
lelkész
és a Pap Gábor Missziói Központ csapata

Jónak lenni jó

Ezt tanítom a kisfiamnak és hiszek is benne, de oly könnyű ezt elfelejteni. Most, hogy hetek óta gyűjtjük a felsőzsolcaiaknak az adományokat, - idegileg, szellemileg, és testileg fáradtan -, naponta csodák történnek velünk.

Amikor a hétköznapok taposómalmában beszélünk szeretetről, összetartozásról, az elvekről, melyek formálják életünket, - amikor csupán szó a szeretet -, az ember elszürkül, nem lesz rossz, de jó sem. Üres, fásult, jelleg- és néha jellemtelen. A belső értékek eltűnnek, a cselekedetekre váltott hit ritka pillanatokra korlátozódik csupán. Uniformizálódunk, elszürkülünk.

Három hete mi újra látjuk a csodát. Most, hogy gondolkozás és mérlegelés nélkül csak a segítségnyújtásra. Diakóniai feladatok helyett az adni és segíteni tudásra összpontosítunk, visszatért életünkbe az Istentapasztalás.

Tegnap közölték, hogy az autó, ami a segélyszállítmányokat vinné még legalább két hétig munkaképtelen. Öt perccel később egy budapesti kft kérés nélkül ajánlotta fel, hogy segít ingyen szállítani.

Pár napja azon sopánkodtunk, hogy nem tudunk mit adni a rászorulóknak, nincs senki, aki adna a feleslegéből azoknak, akiknek mindenük odaveszett. Ma egész délelőtt hordtuk az adományokat Missziói központunkba. Só, liszt, cukor, víz, szappan, fertőtlenítő, szekrény, heverő, dunyha, gáztűzhely, mosógép, mikrohullámú sütő, ruha, játék, felsorolni sem lehet.

„Van Isten!” Újabb 24 m3 segély. Érdemes jót tenni, mert társakra lelünk általa.

Fáradtan nézem a meccset, ma is elindítottunk egy teherautót. A trianoni hiénák szenvednek és Dél-Afrika csapata példát ad nekik összetartozásból, csapatszellemből.

Egy csapatban focizunk Hajmáskériek és Felsőzsolcaiak. Az élet mérkőzésében szorongatottaknak mi viszünk reményt és hitet, kisegítünk, mert hál’ Istennek van miből. Hátvédek, hátország vagyunk nekik, akik küzdöttek és harcoltak, legények voltak a gáton. A víz áttört a kapun, de elvonult, most összekapaszkodunk együtt építkezünk, s mi - akik együtt tudtunk sírni - együtt tanulunk most nevetni is. Nevetni, és meglátni a csodát egy pohár tiszta vízben, egy nyugodt pillanatban, egy simogató kézben és az el nem múló Isteni Gondviselésben.

Ma boldogan térünk nyugodni, mert tudjuk sokak napját szépíti meg majd, kézzelfogható szeretetünk érkezése.

A további képek megtekinthetők a fotógalériában.

Presbiterképzés, Kádárta, 2010. március 27.

„A teljes Szentírás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészítve minden jó cselekedetre” (2Tim 3,16) Ezzel az Igével hívogatta a tanulni vágyó presbitereket a meghívó, akik érkeztek is szép számmal a március végi kádártai presbiterképzésre.

Miután megtöltöttük a termet, áhitattal indult a program. Szívünkhöz szólt az Ige: „Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.” (2Móz 18) Wessetzky Szabolcs házigazda lelkipásztor úr szavai békét, megoldást és bíztatást adtak a sokszor valóban kimerült, fáradt, sokat magára vállaló hallgatóságnak.

Közel félszáz presbiter gyűlt össze a Veszprémi Egyházmegyéből Hajmáskéren meghallgatni Kenyeressy Károly és Judák Endre előadását a már lassan megszokott kisköri presbiterképzés keretében.

A napot Bikádi László, házigazda lelkipásztor nyitotta meg. „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” - szólt hozzánk az áhitatban a napi ige, és a jelenlévők mind, visszaemlékezhettünk életünk nevezetes pillanataira, amikor egyenként megszólított bennünket, presbitereket, lelkipásztorokat, gyülekezeti munkásokat az Úr, és elküldött követségében.

Ezúttal Jézus földi élete volt az első előadás témája, melyben térképen is nyomon követhettük Jézus földi pályafutásának állomásait. A délutáni előadás témája az volt, hogy milyen gyülekezetépítő hatása lehet egy ilyen rendezvénynek, mint ez a presbiterképzési alkalom. Kenyeressy Károly alapos történelmi kitekintése után Judák Endre előadása eleven problémákat, közérdekű kérdéseket feszegetett, és sokszor hagyott a hallgatóságban mély gondolatokat, érzéseket, indulatokat, melyek az elkövetkező napokban-hetekben bizonyosan központi témái lesznek a gyülekezetek életének.

A hajmáskéri gyülekezet egy tagja, saját versével búcsúztatta nemrég elhunyt presbiterünket, az asszonyok pedig ebédet, és finom házi süteményt, pogácsát készítettek a szeretetvendégséghez.

A nap végén Kuti Géza esperes kezdte a közös imádságot, akinek szavait őszinte kérések, hálaadások sora követte.

Jó volt együtt, egy napot a mi Urunkra gondolva, Róla beszélve eltölteni. Jó volt megismerni egymást, találkozni azokkal, akik munkatársaink, testvéreink az Ő ügyének szolgálatában.

Várjuk presbitereinket és tanulni vágyó gyülekezeti munkatársainkat a következő alkalomra is, mely 2010. március 27.-én, szombaton Kádártán kerül megrendezésre. Ezúttal a Tízparancsolat és a hegyibeszéd kerül majd összevetésre, délután pedig az iskolai hit- és erkölcstan oktatás nehézségeiről és jó példáiról beszélgethetünk Kovács Dániel, a Pápai Református Gimnázium igazgatója előadása nyomán.